Szántai Edina: A torony alatt

Vida Virág vershez készült illusztrációja

A torony alatt

Kell lennie valami kiútnak ebből,
szólt a bohóc, míg a tolvaj hallgatott.
Közben a világ darabokra hullott.
Az őrtorony alatt a bohóc lámpást gyújtott,
A tolvaj meg csak mosolygott.
Rajta kívül a vészjel senkit nem izgatott.

Csettint a Föld,
az emberek kora leáldozott.
Keleten fehér lovas vágtatott
Last minute,
mielőtt a Föld megnyílt,
s a tenger áramlott.

Döbbenet.
Nem látjátok?
Lángol az ég a jelektől-
szólt a bohóc, és a tolvaj hallgatott.
A többi sisere behunyt szemmel
süketen,vakon tovább óbégatott,
szerette másikát, vagy evett-ivott.

Élni olyan zajjal járt,
hogy nem hallhatták
repedését az illúziónak.

Saját fonákságuk teszi őket sírba.
Most, hogy vége,
hiábavaló minden ima.

Még eszedbe jut, hogy meg kéne menteni.
Mit is?
A tolvaj legyint, a bohóc elnémul.
Végre megértette.
Ha itt annak az állítólag
létező világnak
a jól dokumentáltan megjósolt vége,
akkor csak eggyé kell válni vele.

Csönd.
Leül.
Beteljesül.

 

Fotó: Kun Ádám

Szántai Edina 1979-ben született Mosonmagyaróváron. Debrecenben nőtt fel, ezt a várost tartja szülővárosának. Jelenleg Budapesten él, magyart és drámát tanít a Szinyei Merse Pál Gimnáziumban. Megalapítója és tíz éven át művészeti vezetője a Szöveg Színház társulatának. Rendez, workshopokat tart, fordít. Írásait többek között a Debrecen, a Prae, a Palócföld, a Kortárs és a szinhaz.hu közölte. Első kötete Tündérrege címmel 2004-ben jelent meg a Tóth Könyvkereskedés és Kiadó gondozásában.