A Nagy Tetováló Túra – KisRasta – Ras Tattoo Studio

A Nagy Tetováló Túra cikksorozatának gondolatát a tetoválásokkal szemben érzett szimpátia hívta életre. Egyre többeknek fordul meg a fejében a gondolat, hogy egyéniségüket, gondolataikat egy/több testükre varrt minta formájában fejezzék ki. Számtalan mintát találunk a neten, vagy az ismerőseinken…no de, hogyan tovább: kivel csináltassuk meg? Mit mesélnének magukról, illetve munkájukról azok, akik városunkban tevékenykednek tetoválóművészként? Milyen munkáik vannak, milyen történetekkel találkoztak? Egyfajta “DB Ink” ez a cikksorozat, csak nem egy szalont mutat be – hanem egy egész várost:)

– Melyik a három legemlékezetesebb tetoválásod?

– Egyszer egy középkorú forma esett be az ajtón és kicsit zavartan, kétségbeesetten elkezdett arról beszélni, hogy tuti feleslegesen jött ide is, én is csak el fogom küldeni, mint sokan a városban. Volt egy eredetileg nonfiguratív, de már négyszer átvarrt, hatalmas fekete pacává változott tetkója a felkarján, amiből nagyon szeretett volna kihozatni valami esztétikusabbat. Totál reményvesztett volt szegény, semmi jóra nem számított. A mélytengeri világot én javasoltam témaként, nagyon bejött neki az ötlet. A végén olyan boldog volt, hogy félmeztelenül kb. egy órán át nézte magát a tükörben :). Azóta persze visszajáró vendég.

– Zsuzsi egy (azóta) visszajáró vak vendégem, aki három liliomot szeretett volna az alkarjára. Eredetileg máshol járt, csak a végeredmény annyira nem egyezett eredeti kívánságával, hogy új művészt keresett magának. Megbeszéltük, hogy a varrás menete az lesz, hogy ahogy felteszem a kontúrt a karjára, ráadok egy gumikesztyűt és Ő kitapogatja azt. Így jól „láthatja” ő is, hogy ilyet szeretett volna, vagy sem. A módszer tökéletesen bevált – azóta is sokszor dolgoztunk együtt.

– A kettős színházi maszkos tattoo tulajdonosával „személyes történetünk van”. Minden kerós életében van egy hatalmas esés – aminek a következtében nekem például sikerült három darabba törnöm a kulcscsontomat. Annyira durva volt az esés, hogy a baleset szemtanúja azonnal mentőt hívott. Az orvosi ellátás és a helyzet komolyan vétele hagyott némi kívánnivalót maga után – a mai napig egy rendes 3 centis hézag van a kulcscsontomban. Ezt persze mások is észre szoktak venni, aztán meg csak jönnek a kérdések, hogy azt ott ki ette meg?! J Napra pontosan egy év múlva is éppen meséltem a sztorit, amikor bejött az a srác, aki felhívta a mentőket annak idején. Kiderült, hogy volt neki egy unokatesója, akivel nagyon jó kapcsolatban voltak. A kapcsolat fontosságát megpecsételendően az unokatesóra került volna a vidám maszk, mivel őrá ráfért volna némi vidámság – az én kliensemre pedig a szomorú maszk, hogy ő is „megtapasztalja” kicsit a másik végletet. Az unokatesó viszont egyszer csak váratlanul meghalt. Az ő emlékére a srác mindkét maszkot épp a balesetem évfordulóján jött magára varratni.

– Mit élvezel a tetoválásban?

– A hangot nagyon szeretem! Emellett szeretek maradandót alkotni, márpedig az emberek bőrébe elhelyezett minta mindenképpen az. Minél extrémebb kérés, és minél jobban az én fantáziámra van bízva a minta megtervezése, kivitelezése annál jobban élvezem. Akkor tudom igazán szépre megcsinálni a mintát, ha nekem is tetszik. Nagyon sokat segít az ötletelésben az is, ha egy tetkónak története van. Ettől egyedinek érzem és ez engem is egyedi mintára inspirál. Meglehetősen önkifejező ember vagyok. Emiatt az is nagyon fontos nekem, hogy segítek másoknak az önmegvalósításban, önmaguk kifejezésében. Szeretem a tetoválás folyamatát is. Mindig fejben rakom össze a mintát és a színeket, de ehhez még nagyon sokat hozzá teszek közben is. Folyamatában alakul ki a végeredmény.

– Miért lettél tetoválóművész?

– Faterom nagyon jól rajzol – tuti, hogy tőle örököltem a rajzkészségemet. Jó rajzkészség nélkül sose leszel igazán jó tetoválóművész! Gyerekkoromban régész akartam lenni – rögtön ezután pedig a varrással akartam foglalkozni. Szóval nincs ennek nagyon bonyolult története. A kérdésre gyakorlatilag eggyel feljebb már válaszoltam is.

– Mit nem szeretsz csinálni?

– Nem szeretem túlzottan a tömegtetoválásokat, amikor valaki például egy híres ember tetkóját akarja magára varratni. Ez repro – én viszont az egyedi dolgokat szeretem. A nonfiguratív mintákkal is valami hasonló a bajom – nincs története.

– Első tetoválásod?

– Az első tetkómat 18 évesen varrattam magamra. A jobb lábszáramra került egy Afrika térkép, ami a rasta gyökereimet hivatott szimbolizálni. Az első saját tetkómnak gyakorlatilag az lett a története, hogy „Végre tetoválhatok!”. Annyira erős zsongás volt bennem! Semmi mást nem akartam, mint vésni a bőrömet – gyakorlatilag át sem gondoltam, hogy fog-e tetszeni egy év múlva. Egy coi lett a végeredmény a bal lábszáramon, ami azóta is tetszik és a kivitelezésével is meg vagyok elégedve, de valószínűleg át lesz varrva azért egyszer valami olyasmire, ami jobban illik hozzám.

– Milyen hosszú távú terveid/ álmaid vannak a szakmában?

– Az az álmom, hogy több országban is legyenek szalonjaim és különböző nemzetiségű embereket tetoválhassak. Nagyon jó érzés lenne arra gondolni, hogy sokfelé okoztam örömet az embereknek. Az ősi tetoválás néhány fajtáját is szeretném elsajátítani, emellett szeretném a festészet örömeit is magasabb szintekre emelni.

Ras Tattoo Studio: Hunyadi u. 6.

Csáki Gábor, alias KisRasta: +36 20/373-0008

 

Add a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.