Nem-ART?! – Kocsis László rovata

– Kezemben tartom a hamarosan megjelenő grafikai albumodat és már az elején érdekes dolgot találtam. Idézem: „Tusrajzaim igazából nem is léteznek. Szemfényvesztés az egész. Gömbök, négyzetek, lebegő téglatestek, műszaki rajz jelölések és kémiai vegyjelek hoznak létre arcot, emberi testet vagy mondjuk egy sárkányt, bizonyos távolságból tekintve. Matematikai képletek, hangjegyek ívei, nem létező vonalak finom hajlatai jelölnek mosolyt, végtagokat, kiterjesztett szárnyakat és titkos mozdulatokat. Ami messziről alakot költött forma, közelebbről megnézve nem is létezik. Inkább vagyok illuzionista, mint grafikus…

– Igen. Gépészeti műszaki rajzot tanultam, klasszikus rajzolást csak az alapokat. Ebből fakad ez a különleges stílus, ahol nem a vonalat és a vonalak által közrezárt terület határoz meg egy ábrát, hanem egymástó különálló mértani testek, térbeli képletek alkotnak alakokat messziről nézve. Közelebbről megnézve a grafikákat szétesnek alkotóelemeire, gömbökre téglatestekre stb.

– Mégis valami rejtett dinamizmus érezhető ezekben a rajzokban.

– Ez azért van, mert a rajzokat eleve ívekre, áramlásokat jelző görbékre építem fel, amelyek lehet, hogy nem is látszanak már a kész grafikán, de láthatatlanul vezetik a szemet. Egész közelről nézve az ember szeme nem áll meg egyetlen pillanatra sem, mert ezek mentén az ívek, vonalak és hajlatok által vezetve cikázik ide-oda. Érdemes őket megnézni közelről és kellő távolságból egyaránt. Mintha más és más grafikák lennének.

– Ezért vannak az albumban egyes rajzaid alatt bizonyos részletek kiemelve.

– Igen. A részletek az egészből kiemelve értelmüket vesztik. Ami a képen egy mozdulat volt, vagy egy ülő női vállának íve, önmagában ebihalszerű valamik egymásután. Érdemes megkeresni őket az eredetiben, sokszor nem is olyan könnyű.

– Máshol pedig, ahol nincsenek ilyen kiemelések kis történeteket, plusz információkat adsz.

– Az albumban helyet kapott munkák legnagyobb része még San Franciscóban keletkezett, ahol az Artisan’s galéria tagja voltam. A hely, az idő, illetve a keletkezés körülményei és más kiegészítő dolgok ismerete teljesebbé, sokkal „érzékelhetőbbé” teszi őket. Egyébként az október 13-27. közötti kiállítás vázanyagát is ezek képezik.

– Nehéz volt bekerülni a galériába.

– Nem. Vagyis igen. A galéria csak néhány tagot vett fel évente. Amikor én tag lettem egy fantasztikusan tehetséges szobrásszal, illetve egy ötvenes évei derekán járó fotós úriemberre együtt vettek fel, aki 17 éves kora óta a National Geographic-nak dolgozott. Tehát nehéz volt bekerülni. Viszont könnyű volt, mert az akkori barátnőm délután bevitte három borzalmasan bekeretezett grafikámat és este tizenegykor a galéria tulajdonosa felhívott, és elmondta, hogy hétvégén új tagok felvéteti ceremóniája lesz, ahol, mint új tagként szeretettel várnak. Az is érdekes volt…

– Miért?

– Másnap megkaptam a hivatalos értesítést, ahol elolvastam a nevem, büszkén kidüllesztettem a mellkasom majd el is tettem a papírt, ami részletezi a programot, milyen ruhában illik megjelenni stb. A meglepetés akkor ért, amikor a galériában, közel harminc ember előtt felhívtak egy kis emelvényre, hogy új tagként beszéljek a művészeti stílusomról és előéletemről. Művészeti előéletem nem volt és, hogy milyen stílusban rajzolok, arról halvány fogalmam sem volt. Reszkettek a térdeim és a hangom is. Nem készültem fel, nem olvastam el a programmenetet, ami erre kitért. Megkértem a hölgyet, hogy ne én legyek az első, addig had rögtönözzek valamit. Ez volt az első alkalom, hogy sok ember előtt kellett beszélnem. Alig tudtam megszólalni – öt perc múlva már nagyon élveztem, szinte rosszul esett lemenni…

– Apropó stílus. Azt rebesgetik, hogy ez a stílus, amiben rajzolsz, ez egyedi és páratlan.

– Azt mondták. Mások. Meg azt, hogy ez egy teljesen új irányzat, egy „izmus”. Én ezt nem tudom és nem is foglalkozok vele. Kint bevinni nem mertem a galériába, mert nem hittem, hogy jó grafikák, most furcsa lenne elhinni valami mást.

Nézzünk meg néhány képet, ha már a grafikáidról beszélünk:

 

– A kinti sikerek után…

– …2002-ben hazaköltöztem. Megmutattam néhány hazai galériának, akik egyértelműen megerősítették, hogy ez valami különleges és új dolog, ők is beszéltek „izmus”-ról, de mindannyian hozzátették, hogy itthon nem eladható. Nem néztem megfelelő szponzoráció és menedzselés után, egyszerűen nem próbálkoztam. Mindössze egyetlen kiállítás szerveztem nem sokkal a hazaérkezésem után. Átnyergeltem az alkalmazott számítógépes grafika területére és reklámgrafikusként dolgoztam. Készítettem CD és könyvborítókat, óriás posztereket, arculati kódexeket, de szórólapokat és névjegyeket is. Sokszor kérték, hogy rendezzek kiállítást, de nem érdekelt a dolog és nemet mondtam felkérésekre.

– Akkor most miért?

– Megfelelő emberek megfelelő helyen, és persze megfelelő időben. Tar Erzsébet indította el a lavinát, akihez csatlakozott Cserép Zsuzsa illetve Silye Szilvia. Egyszerűen csak azt vettem észre, hogy az agyamban válogatom a grafikákat és készülök a kiállításra. Vagyis az idea energiát kapott és elkezdett valósággá válni. Aztán megkértem Kerékgyártó Kálmán barátomat, akinek nagyon szeretem a verseit, hogy nyissa meg a kiállítás. Új grafikákat is készítettem, megmutattam embereknek, új megrendeléseket kaptam és egy pár hét után azt vettem észre, hogy benne vagyok a közepébe. De nem bánom, sőt…. Ez nagyon jól esik. Sok érdekes emberrel találkoztam és segítséget is kaptam.

– Volt valami különleges megrendelésed?

– Szinte mindegyik grafikához csatolható, valamilyen különleges élmény, vagy érdekes történet. Most egy kínai üzletember nevének kalligrafikus rajzát készítettem el, ebben a stílusban. Vagy tavasszal például egy 11 éves kislány szeretett bele az egyik tusrajzomba. A jógaoktatójánál látta az album tesztverziójában és addig fűtötte a szüleit, amik ők titokban megvásárolták neki ajándékba. 11 évesen, fantasztikus…

– Milyen viszonyban vagy a grafikáiddal?

– Imádom őket. Csak úgy elő szoktam venni és nézegetni az eredetiket néha, de sok van kint az otthonunk falán is.

– Mikor és hol láthatja a nagyközönség őket?

– Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetem Élettudományi épületében, A megnyitó október 13-án, 15 órától lesz és Kerékgyártó Kálmán barátom nyitja meg, aminek külön örülök.

Kocsis László elérhetősége: http://www.kocsislaszlo.hu/  

Add a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.