Múzeumok éjszakája – 2012. június 16.

Azt, hogy a kultúra nem egy nehezen emészthető, ellenben szórakoztatni nagyon is képes dolog – többek között a Múzeumok Éjszakája is ékesen bizonyítja. A múzeumok részéről felmerülő interaktivitás-vágyat kell csupán mixelni egy „buli programmal”, ami aztán az évek során egyre nagyobb tömegeket vonz be a kicsiktől a nagyokig. Szóval nagyon szerethető ez a kezdeményezés, amit a MODEM szóróanyagában így fogalmaztak meg: „A Múzeumok Éjszakája azt a sztereotípiát bontja le, hogy a múzeum, a galéria, a kiállítóhely csak unalmas, egyhangú lehet és a pedagógusok által kötelezően beterelt kiránduló csoportokon kívül senkit nem érdekel.”

A 2012-es Múzeumok Éjszakája a kortárs művészet köré szerveződött – ezen belül is kiemelt szerepet kapott Tót Endre Nagyon speciális örömök című kiállítása. Aki Tót Endréhez hasonlóan szereti elemeire bontani az érzéseit és gondolatait, majd abból kiragadni egy látszólag lényegtelen, magától értetődő kis részletet, hogy aztán annak a segítségével hívja fel a figyelmet hétköznapi, de korántsem magától értetődő örömeire, az nagyon fogja élvezni a kiállítást és annak játékosságát! Azt persze sajnálhatja, hogy lemaradt a stand up-os Litkai Gergely tárlatvezetéséről, mert az nagyon nagyot dobott az amúgy is nagyon szórakoztató és elgondolkodtató kiállításon. Mellesleg – rögtön magát Tót Endrét idézve – az is egy TÓTal Joy volt, hogy szemügyre vételezhettük a művészt a ZÉRÓ DEMO felvonuláson az MFG diákjait és híres nulláit kísérve. Lássuk be: mindegy, hogy popsztárról vagy művészről van szó – szeretünk híres embereket látni.

A kiállítás kapcsán az erre motiváltak készíthettek maguknak jelvényeket, űzhették a mail-art művészetét illetve a nullákat és ikszeket kétvállra fektetve amőbázhattak is a Baltazár Dezső téren. A II. Kirakat Art Attack Debrecen belvárosának (nem meglepő módon) különböző kirakataiban elhelyezett festményeket, grafikákat és egyéb műalkotásokat takar. Burai Árpád tárlatvezetése abszolút illeszkedő láncszeme volt az estének. Azzal biztosan fokozni lehetett volna még az élvezeteket, ha a körbevezetettek megkapják a Burai Árpád által az egyes művekhez írt (szintén műalkotásnak szánt )kis ajánlókat, mert a rádiózáshoz és TV-zéshez szokott acélos hang sem képes mindent közvetíteni. Itt felhívnánk a figyelmet arra, hogy a kiállítási darabok június 23-áig megtekinthetőek a kirakatokban – illetve reményeink szerint a DebrecenPlus oldalain is egy külön cikk formájában.

Az utcazenészek, valamint a Szentivánéji máglya rakása és a felszálló tűzkukacok kitartó figyelése egy tisztességes nyáresti program benyomását keltették a résztvevőkben – kellettek a Múzeumok éjszakájába. Akárcsak a HunDog, a sör, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem vizsgafilmjei a MOME ledfalon és a Zöld Szamár. Lassan előrearaszolva az éjszakába a Neo koncerthez érkeztünk. Nagy várakozás előzte meg a fellépést, hiszen kishazánk egyik legismertebb, sok díjjal kitüntetett elektronikus zenét játszó együtteséről van szó. Elmondható, hogy a Neo a MODEM belső kertjéből a maximumot hozta ki és különleges atmoszférát sikerült teremtenie a csapatnak az épülettel körbezárt belső térben. A fotógalériában a halszemoptikával készített fotók adják át talán leghitelesebben azt, amit ott lehetett érezni – úgyhogy érdemes megnézni. A Neo tagjainak erősen visszafogott, szinte jéghideg profizmusával erős kontrasztot adott a kezdetben nézők, később táncolók lelkesedése, együttrepülése a zenével. Természetesen a lézerfény effektek, a füstgép, a pulzáló NEO felirat és a MODEM falára kivetített fény installációk sem hiányozhattak. A Neo igyekezett tehát minden érzékünkre hatást gyakorolni és ezek segítségével elrepíteni bennünket másfél órára „NeoWorld”-be. Olyan opuszok csendültek fel, mint az Everybody come on, a Serial Killer, a Hiii Train és persze, hogy a legnagyobb tombolást az Aiiaiiiyo remixre láthattuk…Egy koncert fokmérője többek között talán az az érzés, hogy de jó volt, ezt még annyira hallgattam volna – no, ez itt megvolt. Csak annyit kérünk a MODEM-től, hogy jövőre legalább ilyen legyen az este…  

Következzen a végére egy kis képes beszámoló:

Add a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.