Jeges járda, otthoni műhely és egy tanács a gyógytorna közben

Jeges lett reggelre a járda a ház előtt, és ezt az ablakból is látom: a szemközti buszmegállóban az emberek apró, óvatos léptekkel araszolnak, egy idős úr a korlátba kapaszkodik, a játszótér csúszdáján pedig vékony, csillogó réteg ül. Ilyenkor tudom, hogy a hétvégi terveimet át kell írnom, és hogy a meccseket megint rádión hallgatom.

Kerekesszékkel közlekedem, és a debreceni tél nekem nem a hidegről szól, hanem a járdákról. Ősszel még minden szombat délelőtt elmegyek az unokahúgommal a könyvtárba, ahol meséket olvasnak a gyerekeknek, és utána egy forró csokira beülünk a közeli cukrászdába. Ő a habot eszi le, én a tetejére szórt fahéjat szoktam ellopni a kanalával. Az első fagyok után ez a program néha hetekre elmarad. Nem drámai dolog, inkább olyan, mint amikor valaki lekapcsolja az egyik lámpát a szobában: minden ott van, csak kicsit sötétebb.

A bezártság ezen a télen a munkámban is megmutatkozott, csak ott nem a jég volt az akadály.

Ami a gyógytorna közben szóba került

A gyógytornászomnak köszönhetem, hogy egyáltalán a Hollywood Nyelvstúdió oldaláig eljutottam, de a történet egy elmaradt munkával kezdődött. Otthonról dolgozom grafikusként, és az utóbbi időben egyre több megkeresés jön külföldről, egy online felületen keresztül. Az e-mailekkel elboldogulok, de a megrendelők egyre gyakrabban kérnek rövid videós egyeztetést, és ott már nincs idő szótárazni. Kétszer is lemondtam egy ilyen hívást valamilyen kifogással, és mindkétszer elment a munka. Az egyik egy kis skót kávépörkölő címkéje lett volna, amit a minták alapján nagyon szerettem volna megcsinálni. Este, amikor láttam, hogy a megrendelő máshol folytatja, sokáig ültem a sötét monitor előtt.

Ezt a heti gyógytornán meséltem el, miközben a vállamat nyújtottuk, és a gumiszalag minden ismétlésnél egy kicsit jobban megfeszült, ahogy a beszélgetés is. A gyógytornászom, aki évek óta jár hozzám, megállt egy pillanatra, és azt mondta, kár lenne a kifogásokra pazarolni a telet. Ő maga is tanul valamit esténként, és szerinte a legnagyobb akadály nálam nem a nyelv, hanem az, hogy minden nyelvtanfolyamot egy épületben, egy emeleten, egy lépcső tetején képzelek el.

Aztán megemlítette, hogy egy ismerőse egy olyan helyet talált, ahol online is lehet tanulni, és felírta a nevet a jegyzetfüzetem sarkába.

Egy terem, ahová nem kell lift

Este rákerestem. Az oldal címe már a keresőben is sokat elárult: Nyelvtanfolyam, nyelviskola – Hollywood Nyelvstúdiók. A helyszínek listáját végiggörgetve láttam, hogy több városban működnek, Debrecen is szerepel a menüben, de nekem a lista végén álló Online lehetőség volt az érdekes. Az oldalon Hollywood Nyelvstúdió Online Classroom néven szerepel, és nekem ez a szó, hogy terem, külön mosolyt csalt az arcomra, mert ehhez a teremhez nem kell rámpa.

A módszerről azt olvastam, hogy nem csoportban halad az ember, hanem egyéni tananyaggal, a saját céljához igazítva. Volt egy mondat, amit kiírtam egy cetlire és a monitor szélére ragasztottam: „Te döntesz a pénzről, az időről, a tempóról!” Annak, akinek a napjait sokszor az időjárás és a teste dönti el, ez a mondat többet jelent, mint egy reklámszlogen.

Nem akarok nagyot ígérni magamnak. Egy jól időzített nyelvtanfolyam nem fogja egyik napról a másikra folyékonnyá tenni az angolomat, de a következő videós egyeztetést már nem akarom lemondani. Kiválasztottam a reggeli órákat, amikor még friss vagyok és a vállam sem fáj, a délutánokat pedig meghagytam a munkának, és a gyógytornásznak megígértem, hogy a jövő heti alkalmon beszámolok, hogyan indultam el.

Kint még mindig jeges a járda, és a szombati könyvtárazás az unokahúgommal ezen a héten megint elmarad. A forró csoki fahéját most is ellopnám, de a hétköznapjaimba ezen a télen új lámpa került, és ehhez nem kellett kimozdulnom: elég volt egy jó tanács a gyógytorna közben, meg a Hollywood Nyelvstúdió online terme.