Néhány éve, a férjem új munkahelye miatt úgy döntöttünk, hogy családostól felköltözünk Budapestre. Így nem szakadt szét a család, valamint abból a szempontból is előnyös, hogy lassan mind a négy gyerek elérte az egyetemista kort. Na nem mintha Debrecenben nem lenne választék, vagy bármi gond is lenne az egyetemmel (én is ott végeztem), csak mind a négyen teljesen mást akarnak és akartak tanulni és Budapesten mégis nagyobb a választék, és nem úgy engedem ide őket, hogy én nem vagyok itt. Jaj micsoda problémák. Még friss emlékként él bennem, amikor sikerült a legnagyobbat leszoktatni a pelenkáról és kiderült, hogy terhes vagyok a harmadikkal. Aztán jött hamar a negyedik is. A teljes életemet feláldoztam a családomnak és ezt én nagyon szerettem. Csak itt Budapesten mindent újból kellett kezdenünk: hol vásárolunk? ki lesz a házi orvosunk? milyen szabadidős programokat választunk? hova járunk ki a barátainkkal? Majdnem megkérdezhetném, hogy kik a barátaink, de azért szerencsére akad közöttük az is. A legsürgetőbb probléma azonban a megfelelő fogorvos megtalálása volt. A férjemnek a költözés előtt két őrlő fogát is ki kellett húzni, mielőtt elköltöztünk, mert lyukasak voltak (úgy tűnik neki is mindig szólni kell, hogy mosson fogat, mint a gyerekeimnek). A két lányomnak pedig a fogszabályzás miatt kellett a fogorvos, hiszen már mindkettőjüknek volt fogszabályzója, amit bizonyos időnként meg kell húzni, meg úgy általában rendben tartani.
Hogyan sikerült megtalálni a megfelelő fogorvost? Igazából az otthonitól kértem ajánlatot, hogy segítsen. Szívesen ajánlott is egy barátságos magánrendelőt Budán. A férjemnek azonnal kértünk is időpontot, és amikor ott voltunk (igen, elkísértem) rákérdeztünk arra is, hogy elvállalják-e a lányokat is. Szerencsére igent mondtak. A férjemnek vázolták a lehetőségeit és végül az implantátum mellett döntött, mert így nem kell megsérteni az új fogak mellett lévő saját fogakat, ahhoz hogy az új fogak a helyükre kerüljenek.
Habár otthon is rendbe megtisztították a férjem többi fogát a foghúzás előtt, itt is ragaszkodtak hozzá, hogy egy lépést sem hagyjanak ki az implantátum beültetésének folyamatából, főleg hogy már majdnem két hónapja volt a foghúzás, tehát azzal kezdték, hogy készítettek egy panoráma röntgent a férjem állkapcsáról és fogairól. Ezt követően egy dentálhigiénikus kolléga elvégzett rajta egy professzionális fogtisztítást és ellátta néhány hasznos tippel és információval, hogy hogyan tarthatja rendben és tisztán a fogait. Még én is tanultam néhány új tippet. Remélem a férjem tényleg komolyan veszi majd a dolgot, hiszen az implantátumok élete is ugyanúgy a rendszeres szájtisztítástól függ, mint az igazi fogak jóléte és élete. A tisztítás közben megnézték azt is, hogy van-e még esetleg rossz fog, amit még ki kell húzni, mert az rontaná az esélyét az implantátum hosszú életének, hiszen rontja magának a szájüregnek a higiéniáját. Feltételezem, amire a végére ért ennek az egész implantátum dolognak, komolyan elhatározta magát a fogai ápolása mellett, mert ez a procedúra nem a legkényelmesebb dolog, még akkor sem, ha ilyen szakértők végzik a munkát és ilyen kedvesek és türelmesek.
A professzionális fogtisztítást követően készült egy CBCT felvétel is, ami a CT egy fajtája, de nem kellett befeküdni abba a csőbe, amit jobb esetekben az ember csak a filmekben lát. Az implantológus orvos ennek a segítségével tudja pontosan megtervezni az implantátumot. Ideiglenes fogpótlásra nem volt szükségünk, hiszen nem látható helyen volt a hiány, úgyhogy a következő lépés az volt, hogy az állkapocscsontba behelyezték azt a kis valamit, amibe belecsavarozták a fogakat egy következő látogatásunkkor. Addig is gyógyult a seb, a behelyezést követő hetedik napon például a varrást is kivették. Azt mondták az orvosok, hogy minden nagyon jól halad, a férjem állkapcsa könnyedén elfogadta a változásokat, úgyhogy nemsokára készen is volt a két új fog a helyén. A műgyökér anyaga valamilyen titán-ötvözetből volt, ami állítólag amúgy is segíti a csontosodást maga körül, tehát könnyedén megmarad a helyén.
Mindeközben a lányaimmal is visszajártam a fogászatra, intézni a fogaik szabályozását. Érdekes módon a két fiúnak nem kellett, ők az apjuktól örökölték a fogaikat, rendezett megjelenéssel. Az enyémek nem a legszebb elrendezésűek de nem is annyira rémesek, a lányok azonban az én édesanyám fogsorát örökölték: rettenetes! Még a háziorvos is mindig elmondta, ahogy lecserélődtek a tejfogak és kialakult a fogsoruk, hogy minél hamarabb vigyem őket fogszabályzót rakatni. Természetesen nem siettük el a dolgot de azért 16 és 17 évesen is még kellően fiatalok hozzá és jól bírják, az orvosok szerint pedig szépen alakul a fogsoruk.
Annyit jártam már oda, hogy mindenkit ismertem és minden alkalmazott ismert engem, ha a nevemet nem is tudták. A kedvencem a recepciós hölgy, akivel hivatalosan soha nem mutatkoztunk be, de mindig jól elbeszélgettünk, hiszen neki is van három gyereke, volt amit megosszunk egymással. A legviccesebb mégis az volt, amikor két év után, amikor a kisebb lányomnak is levették a fogszabályzóját és odamentem, hogy kérjek egy időpontot magamnak fogkő eltávolítása, fogalma sem volt, hogy mi a keresztnevem. Jót nevettünk rajta.
Szóval, és szerencsére az új családi fogorvos problémája nagyon hamar megoldódott, de hála az égnek, minden más is igen könnyen ment. Jelenleg a legkisebb gyerekem végzős, tehát az ő érettségije a legnagyobb teher a nyakunkon, de közben a legnagyobb a diplomamunkáját készíti. Újabb kihívások! Csak azt nem tudom, hogy mi lesz velem, ha mind kirepülnek és teljesen önálló életet kezdenek.