Családi vállalkozás egy vidéki városban sok gonddal jár

A családom egyik fele tősgyökeres debreceni, a nagybátyámék például a mai napig ott élnek. A vállalkozását is ott építette fel, és elég jól is ment neki az elmúlt negyven évben, hiszen a város egyik legjobban menő fotóstúdióját mondhatja a magáénak. Eddigi életének a nagyobbik részét már beleölte, hiszen huszonévesként kezdte, és kitartott mellette mindvégig. Mindig is az volt a nagy álma, hogy egy napon majd továbbadja a céget a fiának, és így ez a családi vállalkozás is bekerül majd a patinás, több generációsok közé a város történetében. Van ott néhány ilyen, akad köztük olyan is, ami már több, mint 100 éve működik. Mindig szép, ha a staféta átkerül az apától a fiúhoz, azonban volt egy kis bökkenő. A fia, az unokaöcsém szintén képzett fényképész, azonban teljesen más irányba érdeklődik, mint az apja. Ő alapvetően természetfotós, és nem is rossz, ráadásul neves újságokban jelentek már meg képei, több kiállítása is volt. Szóval szakmán belül ég és föld a kettő.

Elég sok családi vállalkozás ebbe bukik bele, vagyis hogy nehézkesen száll át egyik generációról a másikra. Ráadásul örök vitaforrás is ez, hiszen valahányszor összejövetel van, szinte kivétel nélkül mindig szóba kerül, és csak a feszültség van belőle. Ilyenkor szinte megfagy a levegő, ahogy ezek ketten elkezdenek marakodni, és elég nehéz őket utána kibékíteni. Hiába mondja a nagybátyámnak mindenki, hogy talán jobb lenne, ha hagyná a dolgot, ő egy igazi nyakas debreceni, nem hajlandó tágítani. Az unokaöcsémmel is beszéltem már párszor, és az a helyzet, hogy ő még viszonylag nyitott is lenne a dologra, de teljesen más megközelítésben, amiről viszont az apja hallani sem akar. A fene se gondolná, hogy egy családi vállalkozás ennyi gonddal és feszültséggel jár…

Ahogy haladtak előre az évek, úgy nyomasztotta egyre inkább a családot ez a feszültség, én pedig, mivel nagyon szeretem őket, elég sokat aggódtam miattuk. Néha még otthon is előkerült a téma, és a feleségem láthatta rajtam, hogy rossz kedvem van miatta, úgyhogy egy kicsit önállósította magát. Ez persze utólag derült ki, mert én csak a kutatása végeredményével lettem szembesítve: talált egy olyan céget, amelyik kifejezetten arra specializálódott, hogy ha egy családi vállalkozás nehéz helyzetbe került, hátráltatja a nehéz generációváltás, akkor ők segítenek. Megmutatta a weboldalát is, és igazat kellett, hogy adjak neki, valóban nagyon impozáns benyomást keltett, tényleg olyannak néztek ki, mint akik képesek megmenteni egy ilyen vállalkozást a család okozta csődtől.

Nem akartam sokat húzni az időt, mivel a nagybátyám és a fia között minden nappal egyre hízik a szakadék, szóval még aznap este elküldtem az unokaöcsémnek ennek a cégnek a linkjét, és megfogalmaztam neki egy alapos és érzelmes levelet arról, hogy mennyire bánt és aggaszt a vitájuk. Természetesen megírtam, hogy az ég világon semmi közöm hozzá, de nagyon őszintén remélem, hogy a szakszerű segítséggel majd talán képesek lesznek zöld ágra vergődni. Ennél többet nem tehette, nem utazhatok oda, bilincselhetem le őket egy asztalhoz és zárhatom be őket egy szobába azzal, hogy addig nem engedem el őket, amíg meg nem egyeznek. Elszomorít a viszályuk, de csak külső segítséget tudok felajánlani.

Nagyjából 3-4 hónappal később felhívtam az unokatesómat, és megkérdeztem tőle, hogy mi a helyzet, változott-e valami. Legnagyobb örömömre arról számolt be, hogy igen, az általam elküldött cég képviselői tárgyalásokat kezdeményeztek közöttük, és annyira sikerült őket összebékíteniük őket, hogy már valóban csak egy lépésre van a kompromisszumos megegyezés és a generációváltás. Így megmenekülhet a családi vállalkozás, és a rokonaim között is megoldódna egy több, mint 10 éve húzódó, vérre menő vita. Nagyon ügyes, rátermett szakemberek dolgozhatnak ezeknél a békéltetőknél, ugyanis amit a család sem egy évtizeden át próbált megoldani, az nekik gyakorlatilag pár hét alatt sikerült. Gyakorlatilag semmit nem vártam, mégis mindent megkaptam amit reméltem, már csak az az egyetlen vágyam, hogy a következő összejövetel fő témája ne a családi vállalkozás legyen, hanem végre legyen béke és egyetértés.