Magyar véradók napja: véradás-relikviák, odaadó, jó humorú donorok

Megsárgult köszönőkártyák, oklevelek, újságcikkek a múlt századból – immár történelem, „a csendes hősöké”. Közeleg a magyar véradók napja, amikor az idei ünnepeltek kerülnek reflektorfénybe. Most ráhangolódásképpen emlékezzünk meg a régiekről.

Véradóünnepségre szóló meghívó 1984-ből. A szövegben hangsúlyozzák, hogy Debrecenben abban az évben 25 éves volt az önkéntes véradás – 2017-ben tehát 58. éve adnak önzetlenül, szerény névtelenségbe húzódva és segítő szándékkal vért a donorok a megyeközpontban.

Újságcikk 1999. november 23-i dátummal, a debreceni véradóünnepségről számol be. Az első sorban ülők között a hölgy nagyon hasonlít egy másik képre, amelyen Gavallér Andrásné tartja kezében emlékeit – ugyanezt a cikket és egy régi, 30-szoros véradásról szóló elismerést.

Gavallér Andrásné

“1984-ben rosszul lettem a munkahelyemen, a Nagyerdei Fürdőben. Elájultam. Mikor magamhoz tértem, egyik karomon át vért kaptam, a másikon infúziós oldatot. Elmondták, 10 percen múlt az életem, de sikerült idejében elvégezni a nagy műtétet. Megtudtam azt is, hogy másfél liter vért vesztettem, és összesen 2 litert kaptam” – idézte fel az emléket Gavallér Andrásné. “Megfogadtam, hogy amint lehet, vért adok, és folytatom, amíg tehetem. Most 63-szoros véradó vagyok, de ha nem történik velem baj, akkor is donor lettem volna” – szögezte le.

Relikviagyűjtésbe kezdett a Magyar Vöröskereszt Debrecen Területi Szervezete szeptemberben a hóeleji véradásán a Napló Székházban. A hölgy és a többi véradó ide hozták be a véradással kapcsolatos az 1900-as évekből származó emlékeiket, kitüntetéseket, köszönetnyilvánításokat és újságcikkeket.

„Fapriccsen feküdtünk ugyan, azok néha összecsuklottak, de jó volt” – olvashatóak Császi Antal szavai a 90-es években kiadott riportban, amely szintén a debreceni kitüntetettekről szól.  A cikkben 93-szoros véradóként szólították meg, s ő elmondta, hogy 1964-től ad vért. A Postán – ahol dolgozott – 180-an, 200-an is vért adtak egy-egy alkalommal az említett fapriccseken. Vietnámba is vittek vért abban az időben. Ugratták is egymást a véradók: „Mi történt azzal a vietnámi munkással, aki magyar vért kapott? – Hát nem akart többet dolgozni…”

Császi Antal

Császi Antal elmondta, hogy érettségi után, 18-19 évesen kezdett el vért adni. A Honvédségnél is donor maradt – ahol két nap szabadságot kaptak a véradásért. Folytatta a véradást munkahelyén a Postán. Később maga járt el véradásokra. Mindaddig vért adott, amíg adhatott. Úgy érezte, hogy a véradással járó fájdalom nem nagy ügy ahhoz képest, hogy mennyit segíthet vele másokon.

A férfiak 65 éves korukig maradhatnak donorok. Császi Antal ezt a korhatárt 2011-ben töltötte be. Ebben az évben 160-szoros önkéntes véradásért átvette utolsó kitüntetését. A debreceni ünnepség legmagasabb véradásszámú donora volt, így a helyi sajtó hírt adott róla, és a Hajdú-Bihari Naplóba is bekerült.