Menekülők díszelőadás a Csokonai Színházban

Menekülők című történelmi dráma díszelőadásával ünnepli a reformáció 500. évfordulóját október 30-án a Csokonai Színház.  A teátrum, a Tiszántúli Református Egyházkerület és Debrecen városa „Akikre nem volt méltó e világ” címmel tavaly novemberben hirdetett közös drámapályázatot. A kiírás értelmében olyan nagyszínpadi megvalósításra szánt drámaszöveget vártak, amellyel Debrecen méltó módon ünnepelheti meg a reformáció 500. évfordulóját.  45 érvényes pályamunka közül Győri L. János és Győri Katalin közösen írt műve, a Menekülők nyerte el a pályázat fődíját.

A Menekülők 1660-ban, Várad eleste után játszódik, amikor a váradi diákok a török dúlást követően Martonfalvi György professzor vezetésével Debrecenbe menekülnek. Ezzel válik a Debreceni Kollégium az „ország iskolájává”. Az 1600-as évek második felében a Kollégium komoly nehézségekkel küzd. A diákoknak nincs elegendő élelmük és megfelelő szálláshelyük, állandóak a diáklázadások, fegyveres összeütközések. A török által megsarcolt, kizsigerelt város számára még a megélhetés és saját kollégiumának fenntartása is nagy nehézség, s egy ilyen helyzetben kell a város vezetőinek és a közösség egészének helytállnia, amikor a menekültek befogadásáról van szó. A dráma a váradiak befogadásának dilemmájáról, illetve a közvélemény által korábban súlyosan félreismert Lippai professzor és Lippainé tragikus sorsáról szól, sikerrel jeleníti meg Debrecen történetének egy korszakos epizódját, a hitélet és az életforma próbatételét, s mindezt azáltal, hogy a makrotörténeti események hátterében bemutatja a közélet és a magánélet feszültségét.

A darabot Visky Andrej állította színpadra. A dramaturgiai munkában édesapja, Visky András volt segítségére. A főbb szerepekben Kiss Gergely Máté, Bacsa Ildikó, Papp István, Kránicz Richárd, Bakota Árpád és Újhelyi Kinga látható.

Visky Andrej rendező a darabról: „Egy lecsupaszított teret hoztunk létre, mely kizárólag a benne lévő színészi testek és a fény által tud életre kelni, csupán rajtuk keresztül talál jelentést. Akár egy templom: ha üres, akkor szinte csak mértani formák halmaza, melyek bár az ég felé mutatnak, de a benne megtörténő szertartás, az ember jelenléte nélkül pusztán egy elfelejtett vagy hiányzó Istennek állított emlékműnek hat. Ebben a térben minden hangnak, képnek, tárgynak felfokozott jelentősége van: hangjegyek egy kiismerhetetlen zenemű bonyolult kottáján, amely kísérletet tesz arra, hogy a befogadás és a megbocsátás szükségességét vesse fel. Árnyak, jelenések, álomképek, érzetek keltik életre a történelmet. Párhuzamos síkokban, de egymástól elválaszthatatlanul zajlik a közösség küzdelme a saját életéért, és a személyes hitelesség drámája. A személyes és a közösségi élet metszéspontjain jön létre az előadás, egymás tükrébe tekint a kettő. A Menekülők története számomra egy szabadon értelmezhető példázat, az előadás pedig egy rituálé, mely a nézőt bevonva találja meg számunkra is érvényes megfejtését.”

„Szándékunk szerint az előadás egy példázatot állít elénk: nem időutazásra hívjuk tehát a nézőt, hanem egy példabeszéd közös megfejtésére. Meggyőződésünk, hogy a színház a közös gondolkodás kitüntetett tere: az előadás nem a színpadon, hanem mindannyiunk lelkében fejeződik be” – ajánlja az előadást Visky András dramaturg.

A Menekülőket Győri L. János irodalomtörténész, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának tanára, a kollégium művelődéstörténetének kutatója és unokahúga, Győri Katalin közösen írta. Győri Katalin – aki jelenleg a budapesti Baár–Madas Református Gimnázium tanára – a debreceni Kollégiumban nőtt fel, hisz édesapja jelenleg is az ott működő gimnázium igazgatója.

Bemutató időpontja: 2017. október 27.

Díszelőadás időpontja: 2017. október 30.

A fotókat Máthé András készítette.