Campus Fesztivál 2016: Szerda

Be kell, valljam ez az első olyan fesztivál, amin az elejétől fogva részt veszek. A tegnapi nap folyamán sok koncertet terveztem meglátogatni, de az ördög kicsit megtréfált, mert később sikerült elindulnom a tervezettnél, így sajnos lemaradtam a Fran Palermo koncertről. Először még Veszprémben az Utcazene Fesztiválon hallottam őket, akkor még nagyon kezdők voltak, de már akkor is jó bulit csináltak. Kíváncsi voltam arra, hogy mennyit fejlődtek az utóbbi években, ám sajnos erről lemaradtam. Na, de nem baj, nem keseredtem el.

Miután beléptem a fesztivál területére rögtön körbejártam a helyszíneket, és gyorsan feltérképeztem, hogy mit hol fogok megtalálni. Sétálgatás közben a Dehir.hu színpadán a The Orange Sofa zenekar lépett fel. A zenekart négy srác alkotja, akik alternatív pop-rockot játszanak. Nem hallottam még őket ezelőtt, de nagyon bejön, amit képviselnek. Laza, fiatalos és lendületes zenét játszanak. Habár a koncerten nem voltak túl sokan, de ezt betudhatjuk annak, hogy a 0. nap játszottak, és olyan időpontban, hogy még a fesztivál területén is csak lézengtek az emberek.

A Dehir.hu színpadtól átmentem az OTP Junior Nagyszínpadra, ahol már a Magashegyi Underground javában a húrok közzé csapott. Most hallottam őket először élőben, és meg mondjam őszintén, hogy sokkal jobb volt, mint ha rádióban hallottam volna. A zenekar énekesnője elmondta, hogy 10 évvel ezelőtt azt tervezték, hogy csak a legnagyobb zenei megosztó csatornára teszik fel zenéiket, és sosem fognak koncertezni. Ez a terv már abban az évben meghiúsult a közönségnek köszönhetően, már akkor is volt fellépésük, ahol három dalt adtak elő. Maradtam ennél a helyszínnél, mert a Péterfy Bori & Love Band készült színpadra lépni, és őket mindenképpen meg szerettem volna nézni. A Magashegyi Undergroundhoz hasonlóan ők is kitettek magukért, nagyon jó hangulatot csináltak. Ezen a koncerten már sokkal nagyobb volt az érdeklődés a közönség részéről, gondolom az esti időpont miatt. Őket is csak digitális formában hallottam az elmúlt években, de élőben mégis minden sokkal jobb és szórakoztatóbb. Az emberek a szövegeket hangosan teli torokból énekelték. Ezek a koncertek hozzák meg az emberben a fesztiválérzést, ami számomra a felhőtlen szabadság érzése.

Miután kifújtam magam átmentem a Telekom Hall-ba. Ahogy kezdett hűvösbe fordulni az este, úgy húzódtak be az emberek a melegre, ami a Hall-t jelentette. Ennek köszönhetően a Bëlga koncert majdnem teltházas volt. Félve néztem őket, mert kb. 10 éve nem hallottam egyetlen számot sem tőlük. Egyedül a Zsolti a békát ismertem, ami egy 2005-ös dal, és az sem tartozott a kedvenceim közzé, ezért nem is kísértem figyelemmel a megjelenő lemezeiket. Bevallom, pozitívan csalódtam bennük, nem gondoltam volna, hogy ennyire fogom élvezni a koncertjüket. A közönség szinte együtt mozgott és lélegzett a zenekarral. Természetesen nagy számban a fiatalokat mozgatták meg, ők pedig végig énekelték az egész koncertet. Számomra ez a koncert volt az est fénypontja.

Számos fellépőt láthattunk még az est folyamán, ilyen például a Wellhello, akik már az első nap mikor megjelent, a „Rakpart” című számukkal felkerültek az iTunes listájának az első helyére.

Aztán a Supernem, akik a magyar punk-rock koronázatlan királyai. Nagyon pörgős és lendületes koncertjeik vannak, ahol az ember kiugrálhatja magából az aznapi feszültséget. Az biztos, hogy az ember nem alszik el a koncertjeiken, hanem inkább felpörög mintha megivott volna egymás után két kávét. Ha már a 0. napon ennyire jó koncerteket és programokat kaptunk, pedig még csak fél gőzzel üzemel az egész esemény, akkor a további napokban fergeteges buliban lehet része a fesztiválozóknak.

Fotók: Péter Zoltán és Tóth Emese