BIOSHOCK 2

 

Nemrég megint ráfüggtem a Bioshockra, és eldöntöttem, hogy mielőtt az első résznek másodjára is a végére érnék, beszerzem a folytatást is. Már nagyon régóta vívódtam, hogy vegyem-e meg, vagy sem. A bemutatója elég ígéretesnek tűnt, ahogy a róla készült képek, és rövidebb videók is, azonban a kritikusok nem győzték gyalázni. A történetet a legtöbben közülük elég puritánnak és ostobának találták, pláne az első rész zseniális sztorija után, a feladatokat monotonnak, és unalmasnak érezték, és a kevés kellemes újítás ellenére nagyon kevesen tették le elégedetten a controllert a játéknak esélyt adó kritikusok közül. Igazából a játék eléggé megosztotta a rajongókat, és a kritikusokat. Volt aki nagyon szerette, és volt aki hegyeset köpött a tévé előtti szőnyegre már a játékkal eltöltött első óra után. Végül azonban úgy döntöttem, én is ki szeretném próbálni.

Az első nagyobb meglepetés a játékosoknak, aminek vélhetően mindenki örült, hogy az első rész rettegett Big Daddyjeinek egyikét irányíthatjuk. A legnagyobb felháborodást pont ezzel kapcsolatban keltette egy apróság. Az első részben ugyanis ezeket a rémségeket alig lehetett elpusztítani, minket viszont játékosként a második részben, egy ugyanilyen szörnyeteg bőrébe bújva koránt sem lehet ilyen szívósnak mondani. Egy-két lövés, vagy néhány nagyobb csapás egy másik monstrumtól, és itt, a tenger fenekén is alulról szagolhatjuk az ibolyát.

Akik arra számítanak, hogy az első részhez képest egy teljes mértékben felújított, extrákkal teletömött, történetében még zseniálisabb játékkal folytatták a készítők a Bioshockot, azok biztosan csalódni fognak. Nincs nagyon sok változás, de az a kevés nekem éppen elegendő volt. Igazából elég csekély igénnyel ültem le játszani: legyen olyan élvezetes a játékmenet, mint amilyen az első részben volt, és a játék maradjon hű a hatásos trailerhez. Az az első öt perc alatt nyilvánvalóvá vált számomra, hogy mindkettő megvalósult. Nekem nagyon hangulatosnak tűnt az intro során lassan alakot öltő történet, a játék kezdetekor pedig a környezet szépsége lenyűgözött, a hanghatásokkal, és az ellenfelek még bizarrabb küllemével pedig újabb piros pontokat szereztek nálam a készítők. A vízalatti várost még sötétebb, még titokzatosabb atmoszféra hatja át, termeiből árad a pusztulás, az elmúlás érzete, de ugyanakkor gyönyörű is.

A játékmenet szerintem sokkal élvezetesebb lett, köszönhetően néhány egyszerű újításnak. A csatáinkat megtervezhetjük, ugyanis lerakhatunk egy csomó csapdát, mielőtt az ellenség megjelenne, vagy különböző riasztó, támadó szerkezeteket hekkelhetünk meg, és állíthatunk a saját szolgálatunkba. Ez már távolról is működik, nem kell közvetlen közel menni a felénk forduló, sorozatot lövő gépekhez. Messziről rá kell lőnünk egy hekkelő töltetet, majd fedezékbe vonulnunk, és távolról átkódolni, vagy ha sikerül egy fejlettebb lövedéket találnunk, a hekkelés automatikusan sikeres lesz. Maga a hekkelés jóval egyszerűbb, mint az első részben, itt csak a megfelelő pillanatban kell megnyomnunk a megfelelő színű gombot, nagyjából mint a guitar heroban.

Ismét nagy szerepe lesz a little sistereknek, ezeket a világító szemű kislányokat ugyanis “örökbefogadhatjuk” ami azt jelenti, hogy mellénk szegődhetnek, és elvezethetjük őket a legközelebbi búvóhelyükig. ( A Big Daddyket eredetileg a little sisterek védelmére tervezték, ugyanis Rapture városában kincsnek számít a bennük tanyázó parazita, és a géneket megváltoztató szuper erőt adó ADAM) Mi főhősként egy öntudatra ébredt Big Daddy-t alakítunk, aki a maradék emlékfoszlányaiból próbálja összerakni, hogy mi történhetett vele, és miért vették el tőle a lányát. A little sisterek nagyon hasznosak, mivel a holttestekből ki tudják szívni az értékes Adamet, ami jócskán megnöveli az erőnket, és életerőt, különleges képességeket vásárolhatunk belőle. A kislányokhoz azonban csak úgy juthatunk hozzá, ha végzünk az őket őrző Big Daddykkel. Hál’ istennek sokkal könnyebb dolgunk lesz, mint az első részben. Amikor azonban a kis hugik egy böhöm nagy injekciós tűvel nekiesnek egy-egy holttestnek, hogy Adamet szerezzenek, a környék összes rémsége (mutánsok, eltorzult képű emberek) nekünk esik, úgyhogy biztos nem fogunk unatkozni, amíg végez. Miután a kislány begyűjtött nekünk egy bizonyos mennyiségű Adamet, igényli, hogy mi hamarabb a legközelebbi menedékhelyre szállítsuk. Dönthetünk úgy, hogy előtte kigyógyítjuk az őt szörnnyé tevő kórságból, de akár azt is választhatjuk, hogy megöljük, és ekkor még több Adamet kapunk, de romlik a morálunk, aminek főképp a történet vége vége felé lesz jelentősége, a döntéseinktől függ ugyanis, hogy milyen befejezést kapunk. Mint az első részben. Ami viszont megint egy nagy újítás, és főképp a látvány és hangulat szempontjából szenzáció, hogy rendre vannak olyan részek, ahol az üvegfolyosók széttörnek, mindent eláraszt a víz, és kénytelenek vagyunk egy darabig az óceán mélyén barangolni. Mint búvárruhás mutáns szörnyeteg, nem igazán kell a levegő miatt aggódnunk.

Megcsodálhatjuk a ringatózó tengeri növények táncát, a mélykék vízben felfelé szálló buborékok tömkelegét, a gyönyörű, sok színben pompázó korallokat, vagy a tova suhanó fürge halrajokat.

 

Néha egészen bele feledkezhetünk a nézelődésbe, bár az újra és újra megjelenő, az éppen aktuális célunk felé mutató nyíl emlékeztetni fog rá. Ebben a részben is lesz egy nagy ellenségünk. Illetve több is, de közülük az egyik fajta elég sok feszült percet fog okozni, vagy néha egy-két álmatlan(végig játszott) éjszakát. A Big Sister névre hallgató szörnyek hasonló búvár ruhás alakok, mint mi vagyunk. Csak éppen nem olyan nagyok, viszont sokkal erősebbek, és fürgébbek, a kezük pedig jókora tűben végződik, amivel legalább akkora kárt tudnak okozni (ha nem nagyobbat) mint mi, a saját fúróban végződő kezünkkel.

Őket leszámítva nem igazán vannak főellenségek, de a folyamatos túlerő feledtetni fogja velünk ezt az apró hiányosságot. Vannak erősebb rémségek, és kevésbé erősek, a többé kevésbé változatos játékmenet, és az atmoszféra ( a vége felé még egy little sister bőrébe is belebújhatunk!) pedig remélhetőleg kárpótol mindenkit a boss-harcok hiányáért, a sztori pedig olyan, amilyen, nekem nem volt különösebben gondom vele, a városról már szinte mindent elmeséltek, amit el lehetett az első részben, itt inkább a főhős életéről szól a rege, és szerintem izgalomban, misztikumban, drámában sincs hiány, úgyhogy a Bioshock 2 teljes jogú tagja a lassan trilógiává növő szériának, merthogy hamarosan harmadik rész is lesz, igaz kicsit másabb környezetben játszódik majd…

http://technabob.com/blog/wp-content/uploads/2009/08/big_sister_bioshock_2.jpghttp://i15.photobucket.com/albums/a355/suijen/Bioshock%202/WaterEffects5.jpghttp://8bitscholar.files.wordpress.com/2010/09/bioshock_2.jpg

http://www.jatekhirek.hu/news_images/1208/bioshock2_964_20100831165421_567.jpg

http://uk.playstation.com/media/33b26gUM/33/Bioshock2_sc001.jpg

http://static.guim.co.uk/sys-images/Technology/Pix/pictures/2010/2/8/1265642491935/Bioshock-2-001.jpg

http://www.gamescastlive.com/wp-content/uploads/2010/02/bioshock-2-gameplay-screenshot-big.jpg

http://oyster.ignimgs.com/ve3d/images/06/15/61544_orig.jpg

http://www.thebuzzmedia.com/bioshock-2-pc-review/&docid=zkJZNWJAJavRnM&imgurl=http://www.thebuzzmedia.com/wp-content/uploads/2010/02/bioshock-2-hacking-mini-game.png&w=406&h=238&ei=Y1iNUN3wOoHBtAb7mYHIDg&zoom=1&iact=hc&vpx=657&vpy=160&dur=666&hovh=172&hovw=293&tx=188&ty=61&sig=106023219234108245480&page=1&tbnh=134&tbnw=228&start=0&ndsp=20&ved=1t:429,r:2,s:0,i:74

Add a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.