Kocsis László Szárnyas lények című kiállításának zárszava

Véget ért Kocsis László Szárnyas Lények című kiállítása. Ennek apropóján következzen néhány sor a kiállításról és annak megnyitójától.

Október 13-án a Debreceni Egyetem Élettudományi Galériájában került sor Kocsis László Szárnyas lények című kiállításának megnyitójára. Az alkalom különlegességét az adta, hogy a kiállítás anyagát Amerika után Magyarországon, először Debrecenben lehetett látni. Dr. Krénné Cserép Zsuzsanna megnyitóbeszéde után az „est házigazdája” Kerékgyártó Kálmán költő volt, aki intelligensen ironikus és rá jellemzően fanyar stílusával remekül szórakoztatta az összegyűlt publikumot. A megnyitón tudhattuk meg, hogy a Moduláris Grafika (vagy Modul Grafika) stílusának megteremtőjével ülünk szemben. A 2000-2001 között San Franciscóban létrejött stílus lényege, hogy nem az összefüggő vonalak és az általuk körbezárt területek határoznak meg egy ábrát, hanem a különálló mértani testek, térbeli képletek, vagy műszaki jelölések alkotnak értelmezhető képet. Erre a sajátos stílusra figyeltek fel Kaliforniában, de Kocsis László munkái az utóbbi időben egyre ismertebbé válnak Németországban és Kínában is. Elismert munkája a 2001 Sundance filmfesztivál egyik nyertesének Felix Gehm, A Sierra Tarahumara hangjai (Voices of the Sierra Tarahumara) című dokumentumfilm alternatív plakátjához készített színes tusrajzra, amely Totem címet viseli.

A grafikák egyszerre robosztusak és finomak, egyszerre részlet gazdagok és leegyszerűsítettek. Más érzés-, és formavilág bontakozik ki messziről és más közelebb lépve. A képekhez érdemes lassan közelíteni, időt adva az apró részleteknek a feltárulkozáshoz, az alkotóelemeknek, hogy a „láthatóban” is megnyilvánuljanak. A kiállítás anyaga három frakcióba került rendezésre: Szárnyat adó múzsák, Szárnyas lények, Szárnyaló gondolatok. Az egyáltalán nem költőinek szánt költői kérdésre, miszerint miért pont szárnyas lények születtek az alkotó keze által – szellemes válasz érkezett. Az alkotó annak a felháborodott véleményének adott hangot, hogy milyen érthetetlen mulasztás az evolúció részéről az, hogy háromdimenziós lényekként nem tudunk repülni és kétdimenziós élettérbe vagyunk kényszerítve. Ez az evolúciós tökéletlenség, vagy szándékos büntetés a grafikákon lett korrigálva. A repülés több szinten értelmezendő a rajzokon. Egyrészt valóban látunk „szárnyas lényeket” a papírlapokon, másrészt a rajzok lebegő, önmagukban talán esztétikai értékkel nem is bíró kis részletekből tevőnek össze, melyeknek lebegő folyama vonalakat, testrészeket és rejtettségükből titkon megnyilvánuló finom mozdulatokat kezd kirajzolni nekünk – távolabbról nézve azokat. Talán pont ezekből az apró részletekből is adódik a rajzok megismételhetetlensége – Kocsis László ugyanis sosem készít két ugyanolyan grafikát. A másolatokban is találhatunk valami egyedit, az eredeti rajzhoz képest utólagosan belecsempészett plusz részletet.

A művész a grafikákon és tusrajzokon kívül plakátok és egyedi névgrafikák készítésével is foglalkozik. Honlapján ezekből a munkákból is megtekinthető néhány.

A galéria tükörfényes betonfalai között a dinamikus zenei aláfestést Wesser Patrik, a 7,5 éves kis dobfenomén, illetve mestere Kovács János szolgáltatta. Jó volt figyelni az egy ütemre doboló fejeket a sorokban :). A megnyitót Keresztúri Mária fellépése színesítette, aki a kiállítás anyagához kísértetiesen illeszkedő költeményét szavalta el.

A családias, vidám hangulatú megnyitó után mintegy két hétig lehetett látni a grafikákat a Debreceni Egyetem Élettudományi Galériájában. Reméljük, a visszavágóra sem kell sokat várni és addig is hallunk Kocsis Lászlóról. A DebrecenPlus oldalán mindenképpen, hiszen a debreceni művészek bemutatása a Nem-ART?! rovatban továbbra is folytatódik…

A művész honlapja: LINK. E-mail címe: moonboy @webinform.hu

A fotókat Kovács Tibor készítette. Honlapja itt.

Add a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.