Nem – ART?! – Kerékgyártó Kálmán, költő – Kocsis László rovata

– Kerékgyártó Kálmán költővel beszélgetek. Karakteres megjelenése mindenki számára ismerős, aki az irodalom környékén bolyong. Mikor is kezdődött? Nálad is érvényes a „már gyermekkoromban is…”?

Amikor ötödik osztályos koromban – Sárrétudvariban éltem akkoriban- felolvastam a versben megírt házi feladatomat, Szabó Lujza tanár néni megdicsért. Talán ez a pedagógiai hozzáértés, a sikerélmény volt az, amely az irodalom, ezen belül a költészet felé egyengette utamat. Akkor -11 évesen- nem gondoltam arra, hogy 10 év múltán újság(ok)ban fognak megjelenni írásaim. Az meg természetesen eszembe sem jutott, hogy költőként fognak emlegetni. Soha nem azért írtam, mert bármilyen babérokra vágytam. A jó költő akkor is jó költő, ha nem szerepel irodalmi lexikonokban, (én véletlenül éppen szerepelek a Madár János által szerkesztett bemutatásban) jó költő akkor is, ha semmilyen díjjal nem tüntetik ki. Az igazi költő magáért a költészetért ír, mert ha nem teszi, valami belső erő szétfeszíti. Talán nem véletlen, hogy évek óta tagja és meghívott alkotója vagyok a Tokaji Írótábornak.

– Mit jelent számodra a költészet?

Alázattal nyúlni a pennához! Ezt tanította velem Bényei József tanár úr – és azt hiszem minden kezdő és gyakorló költő útravalója lehetne ez a négy szó. Mint ahogyan legutóbbi kötetem („LX-ír”) ajánlásában Keresztúri Mária költőtársam is idézi idevágó gondolatom: /„nem költő az,/ki templomába érve/a költészet Szent Oltárán/ne rogyna térdre.”// Nem tudok „megrendelésre” verset írni. Nem tudok, és nem akarok azért, hogy megmutassam: én költő vagyok. Én egy ember vagyok, aki verset ír. Jól, rosszul, de teszi a dolgát. Eddig hat kötetem jelent meg, számos antológia társszerzője voltam, publikálta versem az Amerikai Magyar Szó, a Kárpátaljai Igaz szó, egyházi és önkormányzati lapok, a Hajdú-Bihar megyei Napló, a Nyugat Ma című független szépirodalmi folyóirat…és lehetne még sorolni.

– Büszke vagy rá?

Hogy büszke vagyok-e rá? Természetesen. És akkor voltam a legbüszkébb, amikor ez év februárjában, hatvanadik születésnapomon a Benedek Elek Könyvtárban, több mint száz ember volt kíváncsi „LX-ír” című kötetem ősbemutatójára, vagy pár héttel később a Romkert Teázóban telt ház előtt sikerült újból a kötetbemutató. Azért mégis vegyült üröm az örömbe. Szerettem volna szülőfalumba – Konyár- községbe is elvinni a kötetet, hiszen ott tanultam meg írni, ott vannak eltemetve nagyszüleim, mégis csak ott láttam meg a napvilágot. Sajnálatos módon a kultúrház vezetőjének flegmasága miatt ez a találkozás nem jöhetett létre.

– Ott voltam a Romkert Teázóban és az „LX-ír” köteted ott van az éjjeli lámpám mellett. Megnyugtat. Amikor beleolvasok, egy ember szól hozzám, egy ugyanolyan ember, mint én vagyok, de ahogyan szól az más. Másként szólal meg belőled a félelem, a fájdalom vagy a szerelem, mint egy hátköznapi emberből. Amikor az ember lelkét a fájdalom csavarja, vonyít, és nekem menekülnöm kell. Amikor te szenvedsz, az szinte szép. Szemed tükrében jajgat a magányom

(Rögtön folytatja) …én, úttalan nyomorult- kinek lelkében álmaink minden árnyéka összebújt. Kinek lelkében, lelked – kínos könnyei fájnak – és összeroskadó homlokkal feszülünk egymásnak.   Ez az Összeforrva című versem.  

– Na, erről beszéltem! (Összenevetés) Tudom, hogy nem csak verseket írsz…

A kultúrához több szállal is kötődöm. Az Amatőr Költők Írók Országos Szervezetének alapító tagja voltam, több éven keresztül vezettem a Kelet-Magyarországi csoportot, ahol az általunk kiadott Idea című újság főszerkesztője lehettem olyan szerkesztőbizottsági tagok mellett, mint R. Gyöngyösi Katalin vagy Szük Balázs. Megalapítottam a Kortárs Alkotók és Írók Regionális Organizációja (KAIRO) Egyesületet, melynek keretein belül tehetséges fiatal költőket felkarolva köteteik kiadásában segítettünk, vagy Tükörképünk címmel több antológia megjelent az egyesület szerkesztésében. Tíz éven keresztül működött Gáborjánban a Nemzetközi Képzőművészeti tábor, amelynek alapító tagja lehettem, ahol igazán elmélyülhettem a festészet alapjaiban. Több száz alkalommal tiszteltek meg képzőművész barátaim azzal, hogy felkértek kiállításaik megnyitására. Nagybányán megalakítottuk a Maticska Jenő Alkotó és Képzőművészeti Kört, amely öt éve töretlenül működik, és évente látogatjuk meg alkotótábor keretében Erdélyt.

– A mozgóképekre gondoltam.

A Va-vi Stúdió felkérésére több rövidfilmben vállaltam/vállalok szerepet, egy alkalommal, fődíjjal jutalmazták munkánkat, más esetekben egyéb díjazásokban részesült a lelkes kis csapat. Az egy teljesen más világ. Ajánlom szíves figyelmükbe a youtoube.hu-n az Aquvarázs, az Aquvarázs II. burleszkfilmünket csakúgy, mint a Zene géniusza című Liszt Ferencről szóló alkotásunkat, vagy a Jó békési pálinka Kondorosi Csárda reklámfilmjét, melyért megkaptuk a Békés megyei Önkormányzat különdíját.

– Mégis, mi az, ami a legközelebb áll hozzád? Ami a legnagyobb örömet okozza neked?

Mindezek együttesen tesznek boldoggá! Egész életemben azt és úgy csináltam, amit és ahogyan akartam. Nagyon sok barátom van, politikai, vallási felekezettől, bőrszíntől függetlenül. Mert nem azt tartottam soha sem fontosnak, hogy megbecsüljenek, hanem azt, hogy én tudjak másokat megbecsülni. Ez nem a versíró, hanem az ember ars poeticája, melynek szelleme minden bajon átsegít.

– Lehet egy kérésem? (bólint) Felolvasnád a Szólt az úr című versed? Ez az egyik kedvencen a legújabb kötetedből. Nagyon szívesen.   Én már elszámoltam az úrral – és nem érdekel a többi sejtelmek lebegnek – és ami még hátra van hagyom magamhoz nagyon közel jönni.   Én csupán Érted vagyok már itt – Érted küldtek – Érted jöttem! és amikor véres virágként Neked nyaltam fájdalmaimból karjaidba szöktem.   Én – te vagyok! miként Te vagy én – maroknyi Feltámadás és egyszer felnövünk a Krisztusi Világhoz – ahol Te leszel… én – és senki más

– Köszönöm szépen Kálmán a verset is és a beszélgetést!

Én köszönöm.      

Add a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.