Pétanque verseny – 2012. június 09.

Ha meglátjuk a Déri Múzeum előtti aprókavicsos sétányt, sok minden eszünkbe juthat róla. Buli előtti melegítésre kiválóan alkalmasak a padok…vagy egy hevenyészett pikniket is rendezhetünk ott egy nyári délután…de a gyerekek is nagyon élvezik a szökőkutakat és a szobrok megmászását. Arra már kevesebben gondolnak valószínűleg, hogy remekül lehet itt pétanque-ot is játszani. Pedig innentől jó, ha ez az eszünkbe jut, mert a kidolgozott dobóizmokkal rendelkező Gerilla Pétanque Team tagjai idővel az egyesületté válás és Debrecen pétanque-kal való megfertőzését tervezik. Jelmondatuk igen eltökélt: Pétanque or die!!!

Mivel autentikus francia játékról van szó (amivel a spanyolok mellesleg nem teljesen értenek egyet) az Alliance Française debreceni tagozata sem maradhatott el a négy csapatra oszlott Gerillák között megrendezésre kerülő „bajnokságról”. A csapatok június 9-én úgy vonultak a sétányra Cruiser-eikkel, mint akik hazamennek – hiszen ez az egyik kedvenc dobáló pályájuk. A Déri sétány mellett az Egyetem parkja és saját kialakítású „Csóka téri pályájuk” a leggyakrabban használt. Szimpatikus greenpeace-es szemléletre utal, hogy a csapattagok maguk tisztították meg a szeméttől a terepet és üzemelték be pályájukat. Egyértelmű, hogy a környéken szeretik is őket…nagyon rendben van a gerilla szemlélet. A tagok közé a MODEM-ben az este folyamán megrendezésre kerülő One up collective koncert tagjai és szervezői is bekeveredtek – így legalább láthattuk hogyan játszik az, akinek a kollektív (legalábbis nemzeti) tudattalanjáig nyúlik le a játék ismerete és szeretete. Érdekes módon az egyik francia lány (némi földenergiához való folyamodás miatt vajon?) mezítláb játszott.

A Gerillák nevükhöz méltóan igazi karakterek. Amennyire általános (családi és baráti) vasárnap délutáni játék ez Franciaországban, annyira alternatív dolog Magyarországon. A rasta haj, a tetoválás és a pin-up előfordulási gyakorisága ennek megfelelően sokkal nagyobb, mint az átlagnépességben. Elnézve a Gerillákat, néhány cigi és dobozos üdítő segítségét érdemes igénybe venni a koncentrálásban…akárcsak a csapattársakét, akik láthatóan szívesen adják át tapasztalataikat intenzív gyorstalpalón a kevésbé gyakorlottaknak. A cikk szerzője már sajnálja, hogy nem próbálta ki a játékot, de a padokon ülő közönség talán az életét köszönheti ennek a kis momentumnak. Hiába az emberiség több, mint 5000 éve tartó labdamániája – van, aki ellenáll az evolúció szorításának és nemet mond a labdaérzékre. Na, akkor itt most nézzünk is meg egy kisvideót, ami a szombati verseny anyagából lett összevágva és némi francia hangulattal megfűszerezve:

A szabályokról nem túl professzionálisan, ellenben igen röviden: Minimum két csapat játszhat egymás ellen, melyek létszáma az egytől az egészen sokig terjedhet. A kezdő csapat eldobja a Kismalacot, vagy Öcsit (ami jelen esetben egy neonnarancs műanyag kisméretű golyót jelent), és a csapattagoknak úgy kell dobniuk saját fémgolyóikat, hogy azok a lehető legközelebb essenek hozzá. Mint minden csapatjátékban, itt is adott az ellenfél hátráltatásának lehetősége: lehet aszerint is dobni a golyókat, hogy ellenfelünk bogyóit taszítsuk el minél távolabb az öcsitől. A dobásokat mozdulatlan lábakkal kell abszolválnunk, hiszen a játék neve is innen ered. Összesen 13 környi lehetőségünk van annak a bizonyítására, hogy valamirevaló pétanque játékosok vagyunk.

A kezdetekről: Ropi a Gerillák alapítója (nem meglepő módon) Franciaországban ismerkedett meg a játékkal. Amikor az ismerősi körben Pápinak köszönhetően megjelent a pétanque, egyértelmű volt, hogy ő is beáll. Elkezdeni és megszeretni pedig csak egy pillanat műve volt. Akkoriban 2008-at írtunk. A történet mókás része az, hogy Pápi és Bangura Erdőbényén tanulták meg a játékot a francia illetőségű Nikola bától, akit azonnal padlóra küldtek és elhozták előle a kupát. Jó lenne tudni, hogy a fiúk a pálinka tudatmódosító hatásával játszották-e ki a Mestert, vagy csupán született géniuszok…

Adódik a kérdés, hogy mit jelent a játék a Gerilláknak? Mindenképpen az állandóságot, a nyugalmat – ennek megfelelően játszanak délutánonként olyan gyakran, ahogyan csak tudnak. Ropi szerint nem is marad meg a játék mellett hosszú távon az, aki más szemlélet szerint éli az életét. Zenében is leginkább a lazulás és a love & peace szemlélet híve a csapat (egy része biztosan), akiket legjellemzőbben derékig érő rasta hajjal, alaposan kivarrva, Cruiser-rel kerekezve képzelhetnénk el Jamaica partjain… A játékról összességében elmondható, hogy egy érdekes ügyességi csapatjáték, ami remek alkalmat kínál egy kellemesen eltöltött, egymás ugratásával teli délutánra. A Gerilláké pedig egy igen szimpatikus csapat, akik biztosan örülni fognak, ha csatlakozunk hozzájuk egy kedélyes dobálgatásra, hiszen ez már annak a jele, hogy terjed a Pétanque-láz. Ha még egy Cruiserrel is rendelkezünk, akkor pedig lájkoljuk nyugodtan a Cruiser Klan Debrecent is a Facebook-on, mert az is hozzájuk tartozik…

További olvasnivaló: http://www.petanque.hu/mapesz

Illetve a Gerillák elérhetősége: www.facebook.hu – Gerilla Petanque Team Debrecen

Add a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.